Az utóbbi időben "népszerűsítik" az energiatakarékos fénycsöves világítást. Nem véletlenül. Ha belegondolunk, hogy mennyi mérgező anyagról van szó, nem is annyira szimpatikus alternatíva. Értelme egyedül annyi, hogy az energia átcsoportosítódik a lakossági felhasználásból az iparba, csillapítva annak az energiaéhségét. Cserébe újabb iparágak jöhetnek létre. Vissza lehet forgatni az anyagok egy részét, a többiről nem tudomást véve, mint az elhasznált radioaktív fűtőanyagokat. Amit nem látunk az nincs is. Még. A mezei izzók vagy a halogénesek nem tartalmaznak annyi ártalmas anyagot, mint a fénycsövek. Igaz, ezek nem olyan energiahatékonyak, és le kell mondani a fejfájásról is. Lehet, hogy a jövő hoz újabb, pénztárca, természet és idegrendszer kímélő alternatívát, de az biztos, hogy ez nem a fénycső.
A műanyaggal kapcsolatban inkább szemétkezelésről van szó, hiszen ha nem bomlik le, az nem bánt senkit, legfeljebb néhányaknak a szemét. A bevásárlóközpontokban a pénzért árult maguktól elbomló műanyag szatyrok értelmetlenek, mert nem lehet felhasználni újra és újra. Ez környezetvédelem? Igaz, nem látható a sok kis műanyag fecni...
Másrészről elgondolkodtató, hogy azok a technikák, amik üzemben vannak, enyhén szólva elavultak. Belső égésű motor. Maghasadással forralt víz (innen nézve elég bénán hangzik). Csiszolgatjuk, mert nincs jobb (pedig lehetne), de lassan elfogy az üzemanyag és már csak ezért is érdemes alternatívákban gondolkodni.
Igazán az a kérdés, hogy kell-e éjszaka a nappalit meghaladó fényár? A régiek nem azért nem használtak ilyesmit, mert tudatlanok voltak, hanem mert annyit használtak, amennyit a természet adott. Mert adott.